Jeladóval felszerelt madarat soha olyan hosszú ideig még nem követtek, mint a Donna névre hallgató fehér gólyát. A madarat első őszi vonulása előtt Belgiumban látták el jeladóval, és egész pontosan 2033 napig követték vándorlását.

Donna az idei telet Spanyolország déli részén töltötte. A költésre március elején érkezett vissza a franciaországi Calvadosba. Március ötödikén a Szajna-torkolat közelében egy villanyoszlop alatt találták meg elpusztulva.

A természetvédők körében évtizedek óta ismert probléma a középfeszültségű (nálunk többnyire 20 kV-os) szabadvezetékek okozta madárpusztulás. Ha egy oszlopra ülő madár két vezetéket, vagy egy vezetéket és egy földelt oszlopelemet - mint amilyen a kereszttartó kar – egyidejűleg megérint, a testén halad keresztül az elektromos áram, és azonnal elpusztul vagy végzetes sérüléseket szenved.

Hazánkban is jelentős az ily módon veszélyeztetett madárfajok száma, a rendszeres áldozatok között fokozottan védett, veszélyeztetett ritkaságaink is előfordulnak, mint a parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kék vércse. Nagy veszteségeket okoz az áramütés a hazai gólyaállományban is.

Természetesen az elmúlt évtizedekben világszerte történtek erőfeszítések a veszteségek mértékének csökkentésére. Magyarországon mára több mint 30 000 középfeszültségű oszlop szigetelése történt meg az áramszolgáltató vállalatok segítségével, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által az 1980-as évek végén kifejlesztett „szigetelő papucsok” alkalmazásának köszönhetően. A probléma teljes körű megoldásától azonban egyelőre még ma is messze vagyunk, ezért az MME tavaly évvégén országos szemléletformáló kampányt indított a probléma megoldására.