Az amerikai Woods Hole Oceanographic Institution tengerbiológusai 1992 telén figyeltek fel először a magányos cetre. Azóta az állat vonulását az amerikai tengerészet tengeralattjárókat követő hidrofonjai segítségével figyelik - számol be róla a New Scientist.

A magányos cet 1992 óta minden ősszel és tél végén átszelte a Csendes-óceán északi részét. Az éneke alapján a kutatók biztosak benne, hogy az állat a sziláscetek alrendjébe tartozik. Többek között ide sorolják a kék bálnát, a barázdás bálnát és a hosszúszárnyú bálnát.

A társtalan bálna azonban szokatlan, 52 Hertz körüli frekvencián énekel. A kék bálnák általában 15-20 Hertzen énekelnek, igaz néha magasabb frekvencián is hallatnak hangokat, de az 52 Hertzet nem érik el. A barázdás bálnák 20 Hertz körüli hangokat adnak ki, a hosszúszárnyú bálnák pedig sokkal magasabb frekvencián énekelnek. A magányos bálna vándorlási útvonala sem egyezik meg egyik ismert bálnafajéval sem.

Az évek során egyébként a rejtélyes bálna éneke mélyült, ez feltehetőleg az öregedéssel magyarázható. A kutatók úgy vélik, nem valószínű, hogy az állat egy eddig ismeretlen fajhoz tartozna, bár tény, hogy az alapos vizsgálatok ellenére sem találtak más hasonló énekű ceteket.